- Ki gondolta volna hogy könnyű az élet? - tette fel a kérdést a tudatalattim, miközben az ablakon bámultam ki. Unalmasan néztem a 100. házat amit elhagytunk, amikor Cruz megint rugdosni kezdte az ülésemet. Nem szóltam egy szót se, inkább megforgattam a szemem és vártam hogy apa mikor fog rászólni az öcsémre.
- Cruz, maradj nyugton! Mindjárt megérkezünk - beszélt anya izgatottan. Ilyenkor eltűnődtem rajta, hogy csak nekem hiányoznak a barátaim? Csak én nem szerettem volna elköltözni? Cruz végre abba hagyta a rugdosást és boldogan ittam bele a még meleg kávémba. Mire megittam a barna folyadékot addigra eleredt az eső.
- Megérkeztünk! - kiáltott fel apa hirtelen.
- Végre - sóhajtott egyet Brooklyn. Örültem hogy nem csak én untam az utat. Felkaptam a kapucnis pulcsimat, majd kiszálltam az autóból. Zsebre tett kézzel néztem a házat, ahol mostantól élni fogok. Romeo és Cruz szálltak ki utoljára, majd pancsolni kezdtek az eső miatt keletkezett pocsolyákban. Mielőtt rájuk szólhattam volna, Romeo pont a legnagyobba lépett bele, aminek tartalma eláztatta a lábamat. Káromkodva álldogáltam a kocsi mellett. Lekaptam a fejemről a kapucnit, majd a nadrágomat kezdtem kémlelni. Úgy néztem ki, mint aki bepisilt.
- Liam, ne aggódj! Nem vészes - szólt rám apa, majd anya rosszallóan nézett Romeora.
- Nem vészes? Úgy nézek ki, mint aki bepisilt - bosszankodtam és a tekintetem a szomszéd házra tévedt. Nagyobb volt mint a miénk, az erkélyen pedig egy szemüveges lány állt, keze pedig a száját takarta. Le sem tudta volna tagadni hogy rajtam nevet, és emellett még egy okostojásnak is tűnt. Megráztam a fejem, majd nem törődve vele elindultam a többiek után. Ahogy beléptem az ajtón, megpillantottam a hatalmas étkező helyét.
- Liam, kérlek gyere segíteni pakolni - hívott apa, majd az ajtóban a kezembe nyomott egy dobozt. Jó móka lesz szakadó esőben pakolni.
Felváltva rohangáltunk a dobozokkal. Éppen Cruz játékaival teli dobozt ragadtam meg, amikor az egyik ember, akit apa bérelt fel a motoromat kezdte lefele ráncigálni a teherautóról.
- Ne, uram! Egy hete lett fényezve, inkább majd én - szóltam neki és letettem a kezemben lévő dobozt, majd megfogtam a kormányt és betoltam a garázsba. Mikor már azt hittem hogy sosem lesz vége a pakolásnak apa kifizette a 3 pasast, akik segítettek költözni és fáradtan léptünk be az ajtón. Az órára pillantottam, ami fél tizenegyet mutatott. Nem hogy agyilag, de fizikailag is a padlón voltam.
- Jó éjszakát! - köszöntem el utoljára.
- Jó éjt, Fiam! - köszönt el anya és apa egyszerre - Hé Liam, holnap tudnál segíteni pakolni? - kérdezte apa.
- Suliban leszek - néztem vissza rá a lépcső tetejéről.
- Rendben, de a délutáni edzést ne felejtsd el! - emlékeztetett. Hiába van tehetségem a focihoz, ha utálom. Persze apának a legfőbb vágya hogy focista legyek. Egy makulátlan, színtiszta ötös tanulót akar belőlem faragni, aki nem én vagyok, és soha nem is leszek.
- Jó - forgattam meg a szemem, amikor elfordultam. Bezártam a szobám ajtaját, majd körülnéztem. Sok tennivaló lesz még itt holnap, de iskolába akkor is elfogok menni, mivel valamivel muszáj lesz lekötni magam. Fájdalmas visszaemlékezni a barátaimra akikkel már sokkal kevesebbet lóghatok majd. Levetkőztem bokszerre és elhelyezkedtem a matracomon. Szerencsére hamarosan elnyomott az álom.
Reggel fél nyolckor keltem. Sietősen mentem el tusolni, majd kapkodtam magamra ruháimat. Nem akartam elkésni az első nap, viszont az sem lett volna gond ha igen.
- Jó reggelt! - rohantam le a konyhába. Már mindenki fent volt, még Harper is. Sietősen készítettem a kávémat, amit úgy 2 perc alatt akartam lehúzni.
- Hová mész, Liam? - kérdezte Brooklyn reggeliét félbeszakítva.
- Iskolába - kortyoltam bele a gőzölgő folyadékba.
- Te beteg vagy - nevetett ki - Utálod az iskolát! - jelentette ki.
- Lehet, de én most elmentem. Délután jövök, sziasztok! - helyeztem a bögrét a mosogatóba, majd felkaptam a táskám, aminek a tartalma nem volt több egy füzetnél és tollnál. Kiléptem a házból, majd hirtelen csapott meg az eső illata, felvettem a bőrdzsekim és a bukósisakom, majd beindítottam a motort. Felültem rá és elhajtottam. Az út nem volt hosszú a suliig. Motorral egy olyan cirka 10 perc. Lelassítottam és kikötöttem a motort. Borzalmas volt ez a sok új arc. Idegesen léptem be a suliba és kerestem meg az igazgatóit. Kopogtam kettőt, majd benyitottam.
- Jó na.. - szakított félbe egy idős nő.
- Liam, ugye? Az új diák? Erre tessék - vezetett fel a 2. emeletre a folyosó végén lévő terembe. Csöndben és meglepődve követtem, majd először egy fiatal, jól öltözött nőt pillantottam meg. Biztos ő lesz az osztályfőnököm. Lazán léptem be az osztályba, igazán nem érdekelt mit gondolnak majd rólam először. Az idős hölgy elköszönt, majd becsukta maga után az ajtót. Azért ez egy elég érdekes pillanat volt. Azt se tudom hogy hívják, az igazgatót sem tudom, nem tudok semmit, még a suli teljes nevét sem. Pedig legalább arra számítottam hogy egy órát ott ülök az igazgatóiba, kioktatva arról hogy mennyire nem tűrik a rossz magatartást és hallgathatom a sok ostobaságot amit összehord a házirendről. Ehelyett úgy fogadnak, minthogyha egy áldott jó gyerek lennék és már annyira vártam volna az iskolát hogy tudok mindent a szaros iskolájukról. A tanár maga mellé állított, én pedig egyből kiszúrtam a jó csajokat a középső padsorban. Persze körülöttük folyatták a nyálukat a fiúk, akik gondolom az osztály menői lehettek, mivel a terem másik felében a szemüveges, szandál-zokni kategóriát lehetett látni, köztük azt a lányt is, aki tegnap rajtam röhögött. Hirtelen futottam végig a sorokat, mivel csak mellette volt hely, ráadásul az első padsorban. A tanár megkért hogy foglaljak helyet mellette, én pedig szégyenemben elsüllyedve betápászkodtam mellé. Ennél már nem lehet rosszabb.
- Engem Mora Cooknak hívnak, de szólíts nyugodtan Mrs. Cooknak! - mutatkozott be a tanár, amin igazán meglepődtem, hisz ilyen furcsa fogadtatás után nem számítottam többre.
- Mesélnél egy kicsit magadról? - ült le a tanári asztalhoz, kezével pedig az osztálynaplót babrálta.
- A nevem Liam Beckham - kezdtem bele, mire mindenkinek felcsillant a szeme a nevem hallatán..
Sziasztok!
Ez lenne a blog prológusa! Remélem elnyerte a tetszéseteket, addig is pipáljatok, írjátok le a véleményeteket, vagy iratkozzatok fel ha gondoljátok. Természetesen nem kötelező!
Első rész érkezése: 2014. 10. 26.
